A furfangos ag�r

A magyar ag�r furfangoss�g�r�l �lljon itt egy t�rt�net a h�bor� el�tti id�kb�l:

„A gyerekek a vak�ci� v�g�vel Pestre mentek tanulni a szeg�ny kiskuns�gi tanyavil�gb�l. Mih�ly b�csi, a birtok mindenese �gy sz�lt a fi�khoz:

Aranyat k�ne adnom nektek, de forintra sem futja. Nektek adom Bug�t, az agarunkat. Buga �gyis csak nyûg a tany�n. Alszik, vagy cs�mborog a hat�rban, mert itt bizony senki sem agar�szik. Gy�ny�rû �llat. Reggel elviszitek Pestre. K�t-h�rom h�tig csak k�sz�ljatok vele az utc�n, hogy kiismerje mag�t, tudja, hol laktok. Mindennap adjatok neki cukrot, mert majd megveszekedik �rte, �gy szereti. Azt�n eladhatj�tok ak�r hetente egyszer, mert kezeskedem: ak�r a pokol fenek�r�l is visszasz�kik! Mi is odaaj�nd�koztuk m�r t�l a Tisz�ra, Dun�ra, de mindenhonn�t hazaette a fene. �rtj�k-e?

H�rom h�t m�lva Buga levizsg�zott. Jobban ismerte Pestet, mint a fi�k a tenyer�ket. Okt�ber k�zep�n adt�k el egy sz�zadosnak tizen�t forint�rt, ami akkoriban sz�p p�nz volt. Mikor haza�rtek, Buga m�r ott vakar�zott a kapualjban. Azt�n eladt�k minden h�ten, majd v�rszemet kaptak, �s hetente k�tszer-h�romszor is. T�bbnyire v�nkisasszonyok, f�ldbirtokosok, bankfi�k vett�k meg, isten tudja h�nyan. Egyszer j�n �m a f�ldbirtokos, csikorog a foga is:

Az istenit az ap�toknak, �n m�r megvettem t�letek egyszer ezt az agarat!

H�t persze, az�ta is mag�t keress�k, b�csika, ihol az istr�ng, oszt vigye!

Megy a birtokos, �r�l a sz�ve, h�zza a kuty�t. Mikor sz�z m�terre �rnek, elkezd az egyik fi� s�polni az ag�rnak. Egyszer csak Buga elkezd h�tr�lni, h�zza a tajt�kz� birtokost. Fesz�l a zsineg; a kutya odakap, �s egy szempillant�s alatt kett�harapja. A f�ldes�r elv�g�dik, a fi�k meg elsepernek Bug�val egy�tt, de sebesen �m! Az utca meg �rj�ng a nevet�st�l.

�gy nem megy tov�bb – gondolj�k a sr�cok –, mert Bug�t m�r minden kutyabar�t, gyerek �s rend�r ismeri. Ellenben sz�pen befestett�k. El�sz�r sz�p nagy s�rga foltokat tettek r�, majd az eg�szet s�rg�ra kent�k. K�s�bb a s�rga alapra fekete foltokat, v�g�l az eg�szet feket�re. �r�m volt n�zni. �gy vett�k, mint a cukrot.

Egyszer azt�n Buga v�letlen�l a t�k�r el� �llt. Mikor megl�tta mag�t, ijedt�ben az �gy al� b�jt. Ett�l kezdve folyton mosakodott �s d�rg�l�z�tt. Mikor azt�n l�tta, hogy semmi nem seg�t, sz�rnyen megharagudott. Elkezdte kapar�szni az ajt�t. Mikor kiengedt�k a fi�k, meg sem �llt a kiskuns�gi tany�ig…”